A japán fürj (Coturnix japonica) a madarak osztályának tyúkalakúak (Galliformes) rendjébe és a fácánfélék (Phasianidae) családjába tartozó faj. Egyes szerzők a fürj (Coturnix coturnix) alfajának tekintik, latin neve ebben az esetben Coturnix coturnix japonica.

Előfordulása 

Kelet-ázsiai madár, mely főként Mandzsúria, Dél-Kelet Szibéria, és Észak-Japán területén költ, telelésre délebbre (Indokína, Dél-Japán) vonul. Betelepítették Észak-Amerikába. Mint európai rokona, a fürj, ez a madár is a füves területek és gabonaföldek jellemző faja.

Életmódja 

Főként rovarokkal és más gerinctelenekkel és magvakkal táplákozik.

Szaporodása 

Fészkét a sűrű növényzetben elrejtve 7-8 tojást, a földön rakja és azt 18 nap alatt kikölti. Egy jobb évben kétszer is kotlik. A kikelt fürjcsibék fészekhagyók.

Háziasítása 

Háziasítása kb. az i.u. XI.században Kínában XII.században Koreában és Japánban történt. Az első írásos feljegyzés a háziasított japán fürjről a tizenkettedik században történt. Azt állítják, hogy a japán császár hogy a tuberkulózist elkerülje, fürj húst fogyasztott. Ahhoz vezetett, hogy a választék megnőtt a hazai fürjhús-és tojástermelés iránt japánban. 1910-re japán egyik nemzeti eledelé vált. Japánban széles körben tenyésztik a húst és a tojást. 1910 és 1941 között, a lakosságot a japán fürj tartotta fent, különösen a Japán Tokió, Mishima, Nagoya, Gifu és Toyohashi területeken. Ez az időszak is képviseltette magát, amikor a japán császári expanzió története és háziasított japán fürj telepet hozták létre Koreában, Kínában, Tajvanon, Hongkongban és később Délkelet-Ázsiában.

Európában, 1900 éves elején kezdtek igazán foglalkozni. Hazánkban a japán fürjet domesztikált változatban is tenyésztik.

Fürjtojás menü